BH 2020.10.290

[1] A járásbíróság a 2018. szeptember 26. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (4) bek. a) pont], ezért 1 év - börtön fokozatú - szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2019. február 19-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményének jogi minősítését a Btk. 372. § (1) bekezdés 2. fordulat, (4) bekezdés a) pontja szerint határozta meg, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet tényállása szerint 2013. április 16. napján az R. Kft. sértett és a terhelt megállapodást kötöttek, miszerint a sértett 10 millió forint összegű hitelkeretet biztosított a terhelt részére input anyagok vásárlására, melyek fizetési határideje 2013. november 30. napja volt. A megállapodásban a terhelt vállalta, hogy betárolási nyilatkozattal a 2013. évi kukorica terményből 250 tonna mennyiséget ad a sértett tulajdonába legkésőbb a 2013. november 30. napjában megjelölt fizetési határidőig. A megállapodás alapján az R. Kft. sértett vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szert szállított ki a terhelt részére 10 millió forintot meghaladó értékben.

[4] 2013. október 10. napján a terhelt mint eladó és az R. Kft. sértett mint vevő között írásban adásvételi szerződés jött létre 150 tonna GMO-mentes takarmánykukorica értékesítésére, összesen 6 millió forint értékben. Ezen adásvételi szerződéssel a terhelt a fenti, 2013. április 16. napján kötött megállapodás szerint leszállított műtrágya és input anyagok ellenértékét fizette volna meg terményben. Ezt követően a sértett képviselője és a terhelt 2013. november 29. napján takarmánykukorica-betárolási nyilatkozatot írtak alá, mely szerint a kft. által megvásárolt 150 tonna takarmánykukoricát a terhelt 2014. március 1. napjáig díjmentesen tárolja saját raktárában, majd ezt követően a kft. 65 forint/tonna/hét tárolási díjat fizet a terhelt részére. Ezen nyilatkozatban a terhelt büntetőjogi felelőssége tudatában kijelentette, hogy a betárolás időpontjától a termény a kft. tulajdonába kerül, azzal köteles az adásvételi szerződés szerint elszámolni. A nyilatkozatban foglaltak ellenére a terhelt a síktárolóba betárolt 150 tonna kukoricát 2013. november és december hónapokban a tulajdonos R. Kft. tudta és engedélye nélkül elszállította, majd ott a saját gazdaságában tartott állatokkal feletette, ily módon a sértett által tárolás céljából rábízott 6 millió forint értékű takarmánykukoricát jogosulatlanul felhasználta.

[5] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője a Be. 648. § a) pontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[6] Ebben kifejtette, hogy a terhelt és az R. Kft. sértett között ténylegesen kölcsönszerződés jött létre, amelyre vonatkozóan sikkasztás megvalósítása kizárt. A megállapodás szerint a sértett 10 000 000 forintos hitelkeretet biztosított a terhelt részére, aki 250 tonna kukoricát ad el a sértettnek, azonban ez ettől még nem adásvételi szerződés és az összeg nem vételár volt. A felek a korábbi megállapodás után - 2014. április 1-jén - tartozáselismerésről rendelkeztek, amely az indítványozó álláspontja szerint szintén arra utal, hogy a felek között tulajdonátruházásra irányuló szerződés nem jött létre, illetve az egyébként is semmissé tette a korábbi megállapodásokat. Mindezek alapján a termény a terhelt szemszögéből nem minősült idegen dolognak, így a sikkasztás tényállási eleme hiányzik, a bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség.

[7] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg és a terheltet az ellen sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól mentse fel.

[8] A Legfőbb Ügyészség szerint a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható, ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága, és nem kifogásolható a tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenység mikéntje sem. A tényálláshoz kötöttségből következően a bűnösség is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe. Törvényben kizártak ezért a felülvizsgálati indítványnak a terhelt és a sértett közötti jogviszonyra vonatkozó megállapításokat támadó, bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységre vonatkozó kifogásai.

[9] A felülvizsgálati indítványban kifejtettek egyébként sem alaposak, mivel a bűncselekmény nem a felek között 2013. április 16. napján létrejött megállapodásra, hanem a 2013. október 10. napján kelt adásvételi szerződésre figyelemmel valósult meg, melyre tekintettel a takarmánykukorica a 2013. áprilisi megállapodás jogi megítélésétől függetlenül a terhelt számára idegen dolognak minősült. Ezt támasztja alá az adásvételi szerződésen és a betárolási nyilatkozaton kívül a terhelt által 2014. január 14. napján kiállított számla is. Az ezt követően keletkezett tartozást elismerő megállapodás az adásvétel megtörténtét nem teszi semmissé, és utólagosan a már megvalósult bűncselekmény büntetendőségét nem befolyásolja.

[10] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt utasítsa el.

[11] A terhelt védőjének észrevétele szerint nem minősül a bírói mérlegelést támadónak a felülvizsgálati indítvány, amikor a sikkasztás törvényi tényállásának egyik elemét - az idegen dolgot - megalapozó mögöttes polgári jogi szerződés tartalmi, valóságos minősítését vitatja az indítványozó. Az első- és a másodfokú bíróság tévesen minősítette adásvételi szerződésnek a létrejött jogügyleteket és ez alapján állapította meg, hogy a terhelt szemszögéből a takarmány idegen dolognak minősül. A felülvizsgálati eljárásban a mögöttes jogügylet jogi besorolásának vitatása nem minősülhet a bírói mérlegelést támadó indítványnak.

[12] A hiteljogügyletet követő tartozáselismerés - amely jogcím nélküli egyoldalú kötelezettségvállalás - megszünteti az előtte lezajlott jogügyleteket, hiszen a felek a tartozáselismerést ebből a célból hozták létre. Ellenkező esetben a terhelt több jogcímen többszörös teljesítésre lenne köteles. A történeti tényállás jogi megítélésében nem a hitelező (sértett) nyilatkozata az irányadó, hanem a keletkezett teljes bizonyító erejű magánokiratok. A hitelezőknek vagy a sértetteknek nincs arra törvényes lehetőségük, hogy egy későbbi, a gazdasági kapcsolatot lezáró tartozáselismerést követően visszatérjenek az eredeti jogügyletre annak érdekében, hogy büntetőeljárást tudjanak kezdeményezni.

[13] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[14] A felülvizsgálati indítványnak a tényállást támadó része a törvényben kizárt, a terhelt bűnösségének a büntető anyagi jog szabályai megsértésével történt megállapítására hivatkozó része alaptalan.

[15] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[17] Ezzel összefüggésben helytálló a Legfőbb Ügyészség nyilatkozata, mely szerint a törvényben kizártak a terhelt és a sértett közötti jogviszonyra vonatkozó megállapításokat támadó és ezzel összefüggésben a bírói mérlegelés helyességét vitató kifogások.

[18] Az indítvány előterjesztője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítványban nem támadta sem a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységet, sem a tényállást.

[19] Ennek azonban ellentmond a felülvizsgálati indítványnak a már hivatkozott része, melynek első mondata éppen azt tartalmazza, hogy az elsőfokú tényállásban megállapítottak törvénysértőek.

[20] Mindezen túl az indítvány előterjesztője az észrevételében azt adta elő, hogy az első- és másodfokú bíróság tévesen minősítette adásvételi szerződésnek a létrejött jogügyletet és ez alapján állapította meg, hogy a terhelt szemszögéből a takarmány idegen dolognak minősül.

[21] A büntetőügyben eljárt bíróság minősítő tevékenységet kizárólag a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításával összefüggésben végezhetett, azt állapította meg, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre.

[22] Ezt a tényt az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során állapította meg, erről számot is adott, ítéletének indokolása tartalmazza, hogy a 150 tonna takarmánykukorica értékesítéséről szóló adásvételi szerződésen a terhelt aláírása szerepel. Ezt a tényt egyébként az eljárás során maga a terhelt sem vitatta.

[23] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy nem helytálló a terhelt arra való hivatkozása sem, hogy a kérdéses takarmánykukorica nem képezte a sértett tulajdonjogát, hiszen arra a fentiek szerint érvényes adásvételi szerződést kötöttek és a bíróság álláspontja szerint függetlenül attól, hogy a sértett a betárolási nyilatkozattal ideiglenesen a terhelt őrzésében hagyta a megvásárolt kukoricát, annak átadása is megtörtént.

[25] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[26] Az indítvány előterjesztőjének az anyagi jogszabálysértésre történő hivatkozása alaptalan.

[27] A bűncselekmény tényállása azáltal valósult meg, hogy a terhelt a tulajdonos által megvásárolt és a betárolási nyilatkozat alapján a síktárolóba betárolt 150 tonna kukoricát 2013. november és december hónapokban a tulajdonos - jelen eljárásban a sértett - tudta és engedélye nélkül jogosulatlanul elszállította és a saját gazdaságában tartott állatokkal feletette.

[28] A Btk. 372. § (1) bekezdésébe ütköző sikkasztás bűntettét az követi el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.

[30] Ezzel a magatartásával a terhelt megvalósította a sikkasztás törvényi tényállásának - helyesen - az első fordulatát.

[32] A másodfokon eljárt törvényszék ítéletének indokolásában helytállóan fejtette ki, hogy az esetben, ha egy törvényi tényállás több elkövetői magatartást is szabályoz, úgy a történeti tényállásban megállapított elkövetői magatartásra a bűncselekmény jogi minősítése körében a fordulat feltüntetésével kell utalni.

[33] Ugyanakkor azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy jelen esetben a sikkasztás tényállásának a második fordulata valósult meg.

[34] Az eltulajdonítás kétmozzanatú cselekmény. Az első mozzanat a jogosult kizárása a tulajdonjogának a gyakorlásából, a második mozzanat a jogosítottat megillető tulajdonosi részjogosítványok tényleges gyakorlása. Az eltulajdonítás a dolog feletti tényleges uralom végleges megszüntetését célozza. Ez esetben az elkövető a birtokban tartás tényén felül olyan tevékenységet fejt ki, amely objektíve valamely tulajdonosi részjogosítvány funkcióját fejezi ki.

[35] Sikkasztás esetén a sajátjaként rendelkezés - mint elkövetési magatartás - általában átfog minden olyan, a végleges eltulajdonítási szándékot nélkülöző magatartást, amely a tulajdonos rendelkezési jogosultságának sérelmével vagy e jogai csorbításával jár (BH 1999.493.).

[36] Jelen esetben azáltal, hogy a terhelt a sértett tulajdonát képező és rábízott, ezáltal általa megőrzési célból tárolt kukoricát a raktárból a tulajdonos (a sértett) tudta és beleegyezése nélkül, azaz jogosulatlanul elvette és az állataival feletette, véglegesen megfosztotta a sértettet a tulajdonától, így e magatartásával a sikkasztás bűncselekményének [Btk. 372. § (1) bek.] első fordulatát valósította meg.

[37] A jogerős ítélet egyebekben helyesen minősítette a terhelt cselekményét a Btk. 459. § (6) bekezdés c) pontjára figyelemmel a Btk. 372. § (4) bekezdés a) pontja szerint sikkasztás bűntettének.

[38] A bűncselekmény a tényállás szerint legkésőbb 2013 decemberében befejezetté vált, így annak a büntetőjogi felelősség szempontjából nincs jelentősége, hogy azt követően a terhelt és a sértett között milyen további - a történeti tényállásban nem szerepelő - jogügyletekre került sor.

[39] Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

[40] Ezért a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 741/2019.)